Legyünk őszinték: a szilárdtest akku maga a csábítás, de kicsit olyan, mint mikor valaki azt mondja, „jövő”, aztán csak tőmondatokat hallunk. Ahelyett, hogy bontogatnám a külsőséget, inkább nézzük, pontosan mitől olyan drámai a dolog.
Mi az, hogy Szilárdtest akku?
Egyszerűsítve: a folyékony elektrolitot lecserélik valami szilárd, akár kerámia vagy polimer anyagra. Ez biztonságosabb, nem gyúlékony, és elméletben energiadúsabb lehet. A zseniális az volna – és ez a cél –, ha lítium-fém anódot használhatnánk, azzal jócskán túlszárnyalnánk a grafitos megoldásokat (370 mAh/g), lítium‐fémből ugyanis 2860 mAh/g is lehet növelni a kapacitást.
Milyen buktatók lapulnak a technológiában?
- Ionos vezetőképesség: a legtöbb szilárd anyag nem vezet olyan jól az ionokat, mint egy jóféle folyékony elektrolit
-
Kapcsolat a felületekkel: ha töltés közben az anyag duzzad vagy összehúzódik, a szilárd kapcsolat tönkremehet – szünetel a töltés, ötletszerű hibák jöhetnek
-
Dendritek: lítium-fémből nőnek olyan szálak, amik átszúrhatják a szilárd réteget, és rövidzárlatot okozhatnak
Más gyártók is úton vannak
-
A Toyota a tartósságra koncentrál, hisz ma már a szilárdtest-akkuk élettartama még messze elmarad a klasszikusokétól
-
A BMW / Solid Power pedig konkrét próbájárművet tesztel egy i7 alatt, jelezve: a labor már kész
-
A Mercedes / Factorial Energy szintén próbálkozik: 450 Wh/kg feletti energiasűrűséget céloz meg, akár 80%-kal nagyobb hatótávot ígérve mint eddig
Mi a Rimac helyzetének szépsége?
Rimac, mint hypercarguru, nem csak ábrándozik a sorozatgyártásról: ő tényleg megmutatja, hogy igazából megvan a cucc. Bejelenteni a kiállításon szilárdtest-cellákat, ez azt jelzi nem csak dizájn, nem csak PR-lufi hanem valami kézzel fogható, ha még előszériás is.
