Mióta 2004-ben bemutatták az első Tucsont, amit időközben ix35 néven is árultak egy ideig, bő hétmilliót adtak el belőle. Ezzel a márka egyik legnépszerűbb modelljévé vált. Durván 4,5 méteres hosszával a Hyundai univerzumában a harminc centivel rövidebb Kona és a 30 centivel hosszabb Santa Fé közé illeszkedik. Külsőre mindene megvan, amiért a szabadidő-autók népszerűek: az átlagnál magasabb építés, a 17 centis hasmagasság, a bumfordi forma és sok műanyag a küszöbön, kerékjárati íveken. A Tucson elsősorban furcsa kialakítású, osztott fényszóróiról és a karosszéria fémelemein található határozott élekről ismerhető fel. Ezeken felül még olyan elegáns megoldásokra is maradt energiája a tervezőbrigádnak, mint a tetőlégterelő alá rejtett, így alaphelyzetben láthatatlan hátsó ablaktörlőlapát.
Utastér
Belseje az évek során egyre használhatóbb lett, és a dizájn is egyre emészthetőbbé vált. A hangulat bent ugyan kissé komor a sok sötét felülettől, de az anyagok jó minőségűek, és a kényessége, sérülékenysége miatt nem túl praktikus zongoralakk borításból is csak minimális mennyiséget alkalmaztak a váltókar körül. Műszerfala a látszat ellenére nem teljes egészében digitális, csupán a két számlap közt helyeztek el egy 4 colos képátlójú kijelzőt, amelyen a fedélzeti számítógép adatai láthatók. A nagyobb, a sebességet és a motorfordulatszámot jelző skálák fix grafikájú panelek, ahol csak a háttérvilágítást változtatják. Fedélzeti rendszerének menüjébe a műszerekkel egy felület alatt, jobb oldalt elhelyezett, 12,3 colos érintőképernyőn pötyögtetve lehet eljutni.
Rengeteg a hely a Tucson utastérében, 190 centis magassággal a hátsó sorban négyujjnyi hely maradt a térdem és a vezetőülés háttámlája között. A fejtér is szellős. A csomagtartón is látszik, hogy ésszel tervezték. Bár a kivehető padlópanel alatt pótkerék nincs, kisebb nagyobb rekeszekben itt is el lehet helyezni apróbb holmikat, és a használaton kívüli csomagtérrolónak is itt alakítottak ki helyet. Emellett csomagrögzítő fülek, 12 voltos elektromos csatlakozó teszi célszerűvé a szükség esetén óriási, sík padlójú raktérré alakítható csomagtartót.
A hátsó ülések támlája három részletben hajtható le, így akár négy utassal is szállíthatók vele hosszabb, az utastérbe is belógó holmik. Jó húzás az üléseken lévő övvezető, ami nem engedi, hogy a lehajtott háttámla visszarendezése után a biztonsági öv becsípődjön a támla mögé. A csomagtartó befogadóképessége 620 és 1799 liter között variálható. Egy apróság van csak, ami problémát jelenthet, ez pedig a súlyos hátsó csomagtérajtó. Ezt apró, törékeny nőként biztosan nem szeretném emelgetni, vagy éppen nyújtózkodni utána a lecsukáshoz.
Milyen vele együtt élni?
A vállalható megjelenésnél, és tisztességesen kidolgozott belsőnél is fontosabb, hogy a Tucsonban kifejezetten jó létezni. Ülései kellően kemények, jó tartásúak ahhoz, hogy több száz kilométer levezetése se legyen gond fészkelődés nélkül, a karosszéria jól átlátható, minden kéznél van, és könnyedén kezelhető.
Különösen hálás vagyok a fizikai gombokkal, igen egyszerűen kezelhető klímapanelért, a tekerős hangerőszabályzóért, és úgy általában az összes igazi, klasszul működő gombért, kapcsolóért. A kormányra például olyan, príma kapcsolási érzetű, recés felületű forgatható darabok kerültek, amelyek az Audi belsőépítészeinek legjobb munkáit idézik.
Mobil eszközök töltésére bőségesen ellátták a belsőt csatlakozókkal: elöl is akad két USB-C foglalat és hátul is, illetve két 12 voltos, 180 wattal terhelhető szivargyújtó aljzatot is beépítettek. Az Android Auto és az Apple Carplay egyaránt vezeték nélküli kapcsolaton futtatható a központi kijelzőn, bár ez elég energiaigényes feladat, jobb ilyenkor kábellel is összekötni az autót és a telefont. A telefonon kívül magunkkal hurcolt kisebb nagyobb holmiknak is megvan a helyük, az ajtózsebbe, könyöklőbe, vagy a középkonzol rekeszeibe is berámolhatók, az anyósülés előtt pedig egy egész polcot lehet telepakolni.
Évek óta kötelező a vezetőtámogatónak nevezett, de az esetek többségében inkább vezetőbosszantó rendszerek használata, így a Tucson-ban is folyton pittyeg vagy csilingel valami autózás közben. Jó hír, hogy aránylag visszafogott hangon teszi ezt, és a sebességtúllépésre figyelmeztető, sokszor pontatlan rendszer is lecsendesíthető a kormányon lévő hangerőgomb hosszú nyomva tartásával. Aki új autóval él együtt, amelyekbe kötelezően bekerülnek ezek a rémségek, az értékeli csak igazán ezt a lehetőséget.
A fedélzeti rendszer képminősége parádés, és olyan éles, jó minőségű képet mutat a tolatókamera, amit a jóval drágább árkategóriában sem képes mindenki megugrani. A menü érthető, logikus, könnyű mindent egyből beállítani rajta, anélkül, hogy egyszer is elvesztenénk a fonalat.
Hogy megy?
Hyundai Tucsont jelenleg háromféle benzines, vagy egyféle dízelmotorral lehet megvásárolni. A benzinesek mind 1,6 literes, turbós négyhengeresek. Az alapkivitel 150 lóerős, elsőkerék-hajtású és hatfokozatú kézi váltóval érkezik a vevőkhöz. Ugyanez létezik hétfokozatú, dupla kuplungos automatával is. A következő szint a szintén automata, de már összkerlék-hajtású változat, 180 lóerő csúcsteljesítménnyel. A sort a szintén 1,6 literes dízel zárja, 136 lóerővel, automatával, fronthajtással és 48 voltos hibrid rendszerrel megtámogatva.
Ezen felül a 2026-os árlistán szerepelnek még különféle mértékben elektromosított változatok is: öntöltő, illetve külső áramforrásból is tölthető hibrid közül lehet választani, az előbbi 239, az utóbbi 288 lóerő kombinált teljesítményt ígér. A tesztautó a 150 lóerős benzinmotorral korrekt: nem észbontóan erős, de szégyenkezni sem kell vele. A műszaki adatok között olvasható 10,1 másodperces gyorsulás százra nem túl délceg eredmény, de a biztonságos közlekedéshez bőven elég dinamikát nyújt. A zajszint egyáltalán nem zavaró, ám azt szokni kell, hogy a turbós négyhengeres igazán csak kétezres fordulat felett tér magához. Váltója könnyen jár, úgy teszi a dolgát, hogy nagyon fel sem tűnik. Nem bosszant akadással, pontatlansággal, de aligha fog bárki elalélni attól, ahogy becsusszannak a kiválasztott fokozatok.
Elöl MacPherson, hátul multilink rendszerű futóműve a 17 colos felnikre húzott magas oldalfalú abroncsokkal tökéletes a budapesti utakra. Rendelhető még 18 és 19 colos felnikkel is, de nem biztos, hogy jó ötlet. Ezzel a 17-essel a komolyabb kátyúk és goromba fekvőrendőrök sem okoznak nagyobb megrázkódtatást. A sodrós kanyarvétel viszont nem a Tucson világa.
Mit kapsz a pénzedért?
Habár a Hyundai Tucson ebben a formában 10 millió forint alatt elhozható, egyáltalán nem egy üresen kongó bódé. A legtöbb valóban hasznos extrát már ennyiért is tartalmazza. Ott a kulcs nélküli ajtónyitás, motorindítás, ami elég komfortos dolog – az ajtón, és a középkonzolon is csupán egy gombot kell nyomni és megtörténik, amit akarsz –, van benne erőteljes ülésfűtés, elektromos rögzítőfék, elöl-hátul radar, vezeték nélküli telefontükrözés, automata fényszóró. Utóbbi az okosabb fajtából való, amit elég egyszer felkapcsolni és örökre úgy lehet hagyni, mert megállásnál nem csak jelzi, hogy kapcsold le, mint a vetélytársak egy jelentős része, hanem megoldja ő maga. Aztán indulásnál megint bekapcsol, ahogy kell.
A hatfokozatú kézi váltója jól működő darab, de érthető, ha valaki inkább automatára vágyik. Számára a Tucson a 10 milliós lélektani határ felett egy millióval lesz elérhető. De az is bukja a hét számjegyű vételárat, aki nem elégszik meg az alapáras Atlas White fényezéssel. Ugyanakkor minden változathoz jár az öt éves, kilométer-korlátozás nélküli garancia.
