A BYD Magyarországon eddig főként az elektromos modelljei kapcsán volt ismert, most viszont a kínai gyártó a konnektoros hibrid hajtását is szeretné megismertetni a nagyérdeművel. Nem kevesebbet ígérnek a Seal U DM-i kapcsán, mint hogy 1125 kilométeres hatótávval bír, amiből 125-öt tisztán elektromos üzemben tud megtenni. Most egy az importőr által szervezett fogyasztásversenyen derült ki, hogy tényleg igazak-e ezek az állítások.
Ha BYD, akkor a legtöbb embernek azonnal a teljesen elektromos járgányok ugranak be. Pedig a kínai gyártó anno világelsőként dobott piacra egy konnektoros-hibrid modellt, egészen pontosan 2008-ban az F3DM szedánt. Van tehát tapasztalatuk a hibridezésben, ráadásul a technológiát folyamatosan fejlesztik, így mára már egészen elképesztő alappal rendelkeznek a gyáriak. Ez a rendkívül nagy hatásfokkal rendelkező Super DM-i rendszer, amit most a Seal U SUV-ben ismerhettünk meg egy picit jobban.
A Seal U DM-i technikája eltér a megszokott plug-in hibridektől. A rendszer lényege, hogy az 1,5 literes, 98 lóerős benzines motor kizárólag bizonyos sebességtartományban (80–120 km/h) hajtja közvetlenül a kerekeket, egyébként áramot termel az elektromos motor számára. Ez utóbbi 197 lóerős, így a rendszerteljesítmény összesen 218 lóerő és 300 Nm nyomaték.
Az általunk próbált Comfort kivitelben a 26,6 kWh-s Blade akkumulátor 45 százalékkal nagyobb kapacitású, mint az alapmodellé (18,3 kWh), így városban akár 177 km-es tisztán elektromos hatótávot is kínálhat. A 60 literes benzintartállyal kombinálva a gyártó szerint az autó 1125 kilométeres összhatótávra is képes ideális körülmények között. Mit lehet tenni? Ki kell próbálni! Ezért a magyar importőr szervezett egy fogyasztásversenyt, amire meghívták a hazai média képviselőit.
A rendezvény a reggeli órákban kezdődött és némi eligazítás után már ülhettünk is be a fullra tankolt és töltött autókba, melyekben nem előre beprogramozott navigációval, hanem egy itiner-füzettel találkozhattunk. Igen, a „játék” lényege, hogy a véletlenszerűen kisorsolt párosokból mindenkinek legyen feladata. Az egyik vezet, míg a másik navigál. Nagy Péter kollégámmal megegyeztünk, hogy én terelgetem a járgányt egész nap, míg ő profi módon diktálja a balosokat, jobbosokat vagy éppen a visszafordítókat.
A budaörsi telephelyről összesen nyolc, csak fényezés tekintetében különböző autó indult el, egy perces késleltetéssel, a cél pedig egy nagyobb kerülővel elérni Tihanyba. Ez egy 156 kilométeres, kanyargós, hegymenetet és városi részeket egyaránt tartalmazó szakaszt jelentett, amit nagyjából 3 óra alatt kellett teljesíteni. Visszafelé Budaörsre az autópálya volt kijelölve, így az némileg gyorsabb volt.
Út közben is meg volt adva, hogy melyik kijelölt ponthoz mikor kellett odaérni (+-5 perc), így szó sem lehetett arról, hogy a forgalom extrém módon feltartásával a versenyzők indokolatlan tötyörgéssel próbáljanak szépíteni az eredményeken. A lényeg az életszerűség, azaz úgy kel megnézni, hogy mit tud az autó, ahogy egy megfontoltabb átlagos közlekedő amúgy is használná.
Mi úgy döntöttünk, hogy az első szakaszt megpróbáljuk majdnem teljesen elektromosan letudni, ha már a gyártó ennyire büszke az ezt az üzemmódot érintő hatótáv-adatokra. Az EV gomb hosszan nyomva tartásával aktiváltam is a kényszerített elektromos módot, azaz megkértem az autót, hogy csak a legszélsőségesebb helyzetben aktiválja a benzines erőforrást.
Szerencsére ilyen eset nem történt, a borongós-esős időjárás miatt a klímának sem kellett dolgoznia, így sikerült a tervünk, lényegében a cél előtt alig 10 kilométerrel fogyott el az akkumulátorból a szufla és éledt fel csendesen és alig észrevehetően a benzinmotor. Zseniális! Ezzel a kocsival tényleg megoldható, hogy ha mondjuk leugranánk Balatonfüredre egy picit kikapcsolódni, és ott töltőre tennénk a lazítás idejére a kocsit, akkor simán tudná egyetlen deci benzin nélkül az oda-vissza túrát. Mi nem tölthettünk, így visszafelé már bizony a kipufogó is dolgozni fog, nem csak meredezik árván és hasztalanul a kocsi hátulján.
Némi ebéd és pihenés után kezdődhetett a második szakasz, azaz a Balaton-parti bevezető után az autópályás tesztelés. Természetesen csupán rekuperálással esélyünk sem volt annyi töltöttséget összeszedni, amivel megint hosszú tisztán villanyos menetet lehetett volna összehozni, de azért szépen töltődött az akkumulátor egy-egy lejtősebb részen. A pályára felérve rábíztam a kocsira az energia menedzselését, így lőttem egy távolságtartóval megfűszerezett 115 kilométeres óránkénti tempóra állított tempomatot és élveztem a Seal U kényelmes üléseit és kimondottan minőségi belső terét.
Nem mondom, hogy izgalmas volt az utazás ezen része, de ez nem is erről szólt. Nincs száguldás, adrenalin vagy jampizás, csupán kényelmes időtöltés. Persze, mivel tudtam, hogy most ez a kör a spórolásról szól, gyakran nézegettem, hogy mennyi energiát használ fel a kocsi egy-egy előzésnél vagy felgyorsításnál, de örömmel konstatáltam, hogy nem vészesen kiugróak az értékek, nem fogja elrontani vészesen az első etapban elért eredményeimet az adaptív tempomat ilyen helyzetekben kialakuló reakciója.
Egy majdnem 2 órás út után meg is érkeztünk a végső célnak kijelölt benzinkútra, ahol már vártak minket a szervezők. Miért? A verseny ugyanis itt dől el, azaz a kérdés, hogy a mintegy 300 kilométeres túra alatt mennyi üzemanyagot használtunk el, amit az fog megmutatni, hogy visszatankolásnál mennyit tudnak majd beletölteni (mivel a betöltő nyílása le volt ragasztva, szó sem lehetett út közben rátankolásról, ezzel megmásítva az eredményeket) . Ez esetünkben 8,09 literre jött ki, ami egészen elképesztő 2,89 literes átlagfogyasztást jelent a teljes útra levetítve.
Szépen lassan megérkezett a többi „versenyző” is, így kezdődhetett az eredmények összesítése. A harmadik helyezett csapat 3,699 literes átlagot ért el, míg az első helyen végzők autója beérte 1,98 literrel 100 kilométerenként.
Igen, mi ezzel az ezüstérmet tudtuk elhozni, na meg egy-egy méretes barbecue-sütőt díjazásként, amit már gázolajat égetve kellett hazaküzdenem, szó szerint. Köszönöm a profi szervezést és a kivitelezést mindenkinek, aki részt vett a program lebonyolításában!
Mindent összevetve a BYD nem túloz, a kocsi tényleg tudja, amit ígérnek, ráadásul konnektoros hibridként, illetve a méretéből adódóan a 16,5 millió forintos árcédulája is kimondottan kedvezőnek számít.
