Gyenesdiáson van egy családbarát hotel, ahova már-már hagyományszerűen visszajárunk. Ez a mi kis telelésünk. Gondoltam idén meglepem kedves kis feleségemet, és elkérek az útra egy olyan autót, amiért ő is odavan.
szerző: Sallós Kovács Péter
Körülbelül egy éve derült ki számomra, hogy van egy modell, egy adott színben, ami mindent visz Lucánál. Ez a Kia Sportage Experience Green. Szóltam a Pistának, hogyha egy mód van rá, legyen kedves és intézze el, hogy meg tudjam mutatni ezt az autót életem párjának. Így legalább eldönthetjük, hogyha esetleg nyernénk a lottón, akkor akarunk-e ilyet venni vagy sem. GT-line felszereltségben volt elérhető ebben a színben, de emiatt igazán nem szomorkodtunk, talán csak a benzinkúton, de mindegy is.
Mik a számok?
Kétszázharminc lóerős GDI motor, DCT váltó, összkerékmeghajtás. Ezzel zúztunk a Balaton északnyugati csücskébe, egy héten át nyüstölve. A Kia új dizájnnyelve nagyon divatos és feltűnő jelenség az utakon. Többek között ez lehet az oka, hogy drága nőmnek is annyira tetszik. Nagyon vagány, a 19 colos alufelni is nagyon jól áll alatta. A külső stílusjegyek nagyon szépen lettek adaptálva a beltérbe, több helyen is visszaköszönnek, például a légbeömlőnyílásokon, illetve az ajtónyitó karokon is.
Az 587 literes csomagtartóban a csomagtértálca egy filléres kiegészítő, ellenben annyira hiánypótló tartozék, hogy azonnal rendelnék az összes tesztautóba. A Mondeómban már van, az volt az első.
Az autó belső kialakításába nem nagyon lehet belekötni. Talán a már mindenki által a pokolba kívánt zongoralakott lehetne kiemelni, mint idegesítő tényezőt, de szerintem nem tolták túl. Az állítható könyöklő klasszikusan az az extra, amit akkor tudsz igazán értékelni, amikor nincs, szóval ez oké. Azért is jár a piros pont. A kormány jó tapintású, megfelelő méretű. A kényelmes GT-line üléseknek köszönhetően könnyen meg lehet találni a megfelelő vezetési pozíciót bár aki testesebb, annak lehet szorosak lesznek az oldalpárnák. A középkonzol egy dél-koreai márkától elvárhatóan gyorsan és hibamentesen hozta le az egy hetet, imádta az Apple Carplayt. Nem fagyott és nem dobálta le a telefont, ami ritkaságszámba megy még sajnos mindig 2025-ben.
Elől-hátul találunk ülésfűtést, elől kiegészülve ülésszellőztetéssel, valamint elérhető a kormányfűtés is, ami a téli hónapokban egy áldás tud lenni – mondjuk Luca ezt kifejezetten nem kedvelte, mert állítása szerint fájdalmasan zsibbasztó érzés hideg kézzel megfogni a melegedő kormányt.
Mindennapjaink
Csütörtökön ültünk bele, másnap indultunk is Gyenesre. Túl sokat nem volt időnk ismerkedni az autóval, dehát mégis miért kéne, nem igaz? Beülsz és mész. Igen ám, de amikor hátul ül egy egyéves, hirtelen korábban kevésbé fontosnak tűnő dolgokról derül ki, hogy mennyire azok.
Természetesen egy kisgyerekes család 3 nap / 2 éjre bepakolja a fél háztartást, úgyhogy az autónak mindent is el kellett nyelnie. A Sportage sikeresen vizsgázott ezen a téren, ugyanis befért két kabinméretű bőrönd, két – ne kérdezzétek, hogy mi mindent tartalmazó – táska, egy nasis zacskó, valamint egy sportbabakocsi.
Csongi, a kisfiunk az indulástól számított 15-ik percben már aludt is. Amíg ébren volt, élvezte a panorámatető által nyújtott vizuális szabadságot, miközben a Harman/Kardon hifi tőle szokatlan módon a tuctuc helyett a Maszkabált tolta Gryllus Vilmostól.
Az automata váltó érdekes kettősséggel dolgozott. Indulásnál nem túl elegánsan váltott és sokszor indokolatlanul sokáig pörgette a motort, a második fokozat után viszont feltűnésmentesen adagolta a fokozatokat. Ha hirtelen odaléptünk a gáznak, azért elgondolkodott a rendszer, hogy mitévő legyen, de a harmadikat gyönyörűen gangolta be minden alkalommal. Budapest 18. kerületéből indulva az M7-es M0-ás utáni szakaszára érve jött elő először a fáradtságfigyelő rendszer irritáló figyelmeztetése, ami háromszor-négyszer hangosan sípol, hogy ideje lenne megfontolni egy pihetőt. Nem tudod csendességre inteni a szoftvert, hiába alszik hátul a gyerek. Idegbaj! Főleg, hogy a kettő óra 30 perces úton legalább hatszor jelzett, hogy nem ártana pihenni, pedig higgyétek el, kivételesen jó éjszakánk volt, nem voltam fáradt.
Autópályatempó mellett tapasztaltuk, hogy nagyon jól sikerült a hangszigetelés. Egyáltalán nem zavaró a szélzaj, még nyitott árnyékolóval sem. Manapság klisé kiemelni, hogy ezek a koreai márkák már nem olyanok, mint 15-20 éve. Ha beülünk egy Kiába, német népautó szintű minőséget kapunk és pont. A GT-line modellben kiemelendő a sportülések kényelme, az anyaghasználat az egész belsőtérben, illetve a középkonzol is.
Az M7-en gondoltam bekapcsolom a tempomatot, de hamar meggondoltam magam. Természetesen adaptív a sebességtartó, és pont emiatt döntöttem végül a kikapcsolás mellett. Utolérve az előttünk haladót szépen lassított, viszont amint szabaddá vált a sáv, hirtelen akarta elérni a rendszer a beállított utazósebességet. Indokolatlanul sokáig haladtunk az előzést követően ötödik fokozatban, ami nem tett jót a fogyasztásunknak. Én már régen felváltottam volna, de az autó még erőltette az ötöst. Nem esett jól, úgyhogy inkább visszavettem az irányítást. Ha már a különböző rendszerekről van szó, meg kell említeni a sávtartót is. Röviden elég annyit, hogy hamar kikapcsoltam. ezt is. Nem feltétlenül az autó hibája, szeretek a sávban, amiben haladok szabadon mozogni, ezt pedig a sávtartó annyira nem élvezte, így inkább hagytam pihenni.
Pontosan 10.5 literes átlagfogyasztással értünk vissza Budapestre, és hasonló adattal adtam vissza az autót az importőrnek. Az út végén egy kicsit szomorúan összegeztem a számokat, hogy mennyivel jobban jártam volna, ha a dízel Mondeóval járjuk meg ezt az utat, de akkor ugye oda a meglepetés. És ha már összegzés: a Sportage áráról még nem beszéltünk. A cikk főszereplője ebben a kivitelben, GT-line felszereltségben 230 lóerővel és összkerékmeghajtással 15 és félmillió forint körül megszerezhető.
Szumma
Mivel a nő döntött és ezt szerette volna, így a hőn áhított autóval töltöttünk egy hetet, alapból magasra volt téve a léc. Szubjektíven végignézve egy jó élményként tekintünk vissza a Sportage-el töltött időre. Számomra egy nagyon jól elvégzett iparosmunka, egy igazán vagány és feltűnő külsővel, érzelmek nélkül. Luca pedig azóta is azt számolgatja, mennyit kell még gyűjteni, hogy az Experience Green tulajdonosa lehessen. Annyit elárulhatok, hogy még sokat. Vagy ideje megvenni azt a bizonyos lottószelvényt?
