Az 1960-as évek közepén a ralisport egyik legsikeresebb autója volt a Morris Mini: a Cooper S háromszor is megnyerte a Monte Carlo ralit: 1964-ben, 1965-ben és 1967-ben. A Mini most a második győzelemnek állít emléket egy különszériával, igaz, egy kis késéssel, hiszen a bemutatót épp 61 évvel a nagyszerű győzelem után tartották.
A Timo Mäkinen-Paul Easter páros által győzelemre vitt gépre leginkább a fehér csíkozású vörös fényezés és az 52-es rajtszám emlékeztet. Egyébként két típus három változata érkezik ezzel a festéssel: a benzines Cooper S kétliteres, 204 lóerős turbómotorral – ez 6,6 másodperc alatt gyorsul százig, a szintén benzines JCW ugyanennek a motornak a 231 lóerős változatával és 6,1 másodperces gyorsulási idővel százra, illetve a tisztán elektromos John Cooper Works Electric, amelyet 255 lóerős villanymotor mozgat. Ez utóbbi a legfürgébb, 100 km/h-ra 5,9 másodperc alatt gyorsulhat.
Az ős-Mini versenyváltozatát mindhárom alaposan lelépné: a győzelmet szerző kisautót ugyanis 1071 köbcentis, 70 lóerős motor hajtotta, és 13 másodperc alatt gyorsulhatott százra, viszont 635 kilós tömege és kivételes úttartása révén 1965-ben egy jóval komolyabbnak tűnő sportkocsi, egy Porsche 904-es előtt szerezte meg az abszolút győzelmet a Monte Carlo ralin.
