Európában a Daihatsu hírneve már eléggé megkopott, de azért mindannyian ismerünk olyan fanatikust, akinek felcsillan a szeme, ha szó esik a japán márkáról. Ezzel szemben ázsiában még mindig meghatározó szerepet tölt be a gyártó, amely igyekszik a lehető leghatékonyabban megszólítani a fiatalokat is. Most három koncepciót mutattak be Indonéziában, melyek ténylegesen a trendi vonalat képviselik.
A Daihatsu idén igazán különleges egyedi építésekkel készült az indonéziai Gaikindo Auto Show-ra. A figyelem középpontjába három látványos koncepciómodell került, amelyek közül kettő a praktikus Gran Max haszonjármű alapjaira épült, míg a harmadik egy alaposan átalakított Ayla városi kisautó. A három jármű közös jellemzője, hogy karakteres stílusukkal és egyedi megoldásaikkal teljesen kilógnak a sorból, és egyértelműen a japán márka játékos, kísérletező oldalát villantják meg. A projektek a Daihatsu, a helyi rádiós személyiség és autós arc, Gofar Hilman (GH Style) és az indonéz National Modificator & Aftermarket Association (NMAA) együttműködésének eredményei.
Kétségtelenül a legfeltűnőbb a Gran Max Taft Guy nevű kisbusz, amely a japán piacról ismert Taft kei autó szellemiségét ülteti át egy dobozos haszonjárműre. A korábban egyszerű és visszafogott megjelenésű Gran Max most robusztus, terepjárós karaktert kapott: dobozos orr, kerek LED-es fényszórók, új műanyag hűtőrács, rövidebb motorháztető, kiszélesített sárvédők és masszív lökhárító integrált haspáncéllal. A hátsó rész is jelentős átalakításon esett át: az eredeti lámpákat test színű panelekkel helyettesítették, a lökhárító egyedi, a lámpák formája pedig a Suzuki Jimny stílusát idézi. Az összhatásra a tetőcsomagtartó, a hátfalra szerelt pótkerék és a 16 colos Turbo Bastard felnik teszik fel a koronát, utóbbiak az első tengelyen ráadásul tárcsafedőkkel is meg vannak bolondítva. Bár a nagyobb hasmagasság látványos, egyelőre nem tudni, hogy ez valódi felfüggesztésmódosítás vagy csak optikai trükk eredménye.
A másik átalakított Gran Max a City Pop névre hallgat, és a nyolcvanas évek hatodik generációs Daihatsu Hijet modellje előtt tiszteleg. Klasszikus, retrós megjelenése kerek fényszórókkal, borostyánsárga irányjelzőkkel, nosztalgikus hűtőráccsal és vadonatúj karosszériaelemekkel (lökhárító, gépháztető, sárvédők) teszi különlegessé. A külső megjelenést oldalsó szoknyák, az előbb említett 16 colos kerekek, valamint egyedi hátsó lökhárító és lámpaborítás egészíti ki. Ezt a modellt az indonéz D’Masiv rockegyüttes számára készítették, ennek megfelelően a karosszéria különleges grafikákat és matricákat is kapott. Műszaki fronton várhatóan a gyári, 1,5 literes, 95 lóerős négyhengeres motor dolgozik benne, hátsókerék-meghajtással.
A harmadik koncepció az Ayla Retro Future névre hallgat, és mint neve is sugallja, múltidéző, ugyanakkor futurisztikus városi kisautóként definiálja önmagát. A GH Style által megálmodott modell szinte teljesen új külsőt kapott: lekerekített, barátságosabb orrkialakítás, új motorháztető, fényszórók, lökhárító és sárvédők határozzák meg a karakterét.
A karosszéria 15 colos Turbo Bastard kerekeken gurul, a futóművet Airsus légrugós rendszerrel ültették le extrém módon, a hátsó lökhárító egyedi, a lámpákat pedig különleges borítással látták el. Az utastér is frissült: kéttónusú, narancssárga és mentazöld kárpitozás teszi egyedivé. A hajtáslánc a gyári 1,2 literes, 87 lóerős benzinmotor maradt, külön teljesítménynövelésről nem érkezett hír.
Természetesen ezek a modellek az európai piacon továbbra sem lesznek meghatározóak, de azért néha érdemes megnézni, a világ más pontjain hogyan alakul az autózás világa.
