Új év, új hírek – halad a kombi Mini projektje. Innentől a motor már nem szét- hanem összefelé megy, lehet szurkolni!
Erős pontfölénnyel nyerte a díjat az idei első helyezett. Cikkünkben megnézhetitek a teljes szavazási sorrendet, pontokkal, a The Zone által
Kis kihagyás után, februárban új felállásban kezdtük az évet, bár a legtöbb nézőnek és olvasónak ez talán fel sem tűnt, mert a kifelé látszó emberek mind azonosak maradtak. Nekünk azonban sok-sok változást kellett áttolnunk a saját rendszerünkön – hogy is mondjam, a mostani karácsonyi szabadságot már vetődve, erősen kifulladva értük el. De összességében: klassz év van mögöttünk.
Tudod, mekkora területet kapnak a kiállítók a budapesti Hungexpón? 75 ezer négyzetmétert. Bolognában viszont elvben 375 ezer négyzetméternyi, azaz kereken öt hungexpónyi a rendelkezésre álló hely, igaz, annak csak a kétharmadát foglalta el a 2025-ös Auto e moto d’epoca. Ettől még befogadhatatlan marad. S ami a legjobb: a rendezvény harmadszorra is friss maradt és ropogós, mindig tudnak újat hozni ezek az olaszok…
Hogy egy viszonylag könnyű, vidám szerelést milyen rémes módon meg tud keseríteni egy berohadt csavar, az hihetetlen. Pláne, ha illető csavar az aznapi szerelés addigi legszemetebb helyén, egy láthatatlanságba burkolózó, a hűtő és a blokk között csak alulról hozzáférhető, szűk hasíték mélyén gubbaszt, egy olyan lemez eldugott horpadásában, aminek a formáját csak Braille-írás szintjén tudod kitapogatni. De nem azért szeretjük a gépeket, hogy egy ilyen apróságot ne tudjunk megoldani, ugye?
Másodszor is visszaraktam a motorra az immár megsíkolt hengerfejet, új tömítéssel, új mindennel, s tényleg minden dicht lett, indult is kulcsra, rögtön, csak… Valahogy nem tetszett. Gyenge volt, fura hangon szólt, s megint éreztem azt a rettegett háromhengerezést, amivel eleve vettem az autót Magstadtban. Ne már…
Volt pillanat, amikor meginogtam, hogy a józan eszem teljes birtokában voltam-e, amikor megvettem ezt a Minit. Teszem hozzá, a második Minimet, amely a napi használatú elsőmhöz képest egy pocsék hírnevű, sokat futott és eleve hibás második generációs jószág. De most megjött a hengerfej, Novoth Tibivel egyeztettük óráinkat – óriási lelkesedéssel nekiláttam a javításnak.
Küszöbön a november, az autós világban pedig ilyenkor mindig az egyik várt hír, hogy a következő év január elsején az EU minimum öt országában megrendelhető új autó – ez általában 30-50 új típust jelent – melyik az a hét, amit a zsűri beszavazott a döntősök közé. Ezeken innentől erősebb a szpotfény, mert – különösen idén – a verseny kiélezett lesz.
Összeraktam, jó lett, elmentem tankolni vele, s ott minden megint fejreállt. Azt hiszem, elhamarkodottan örültem, szedhettem szét az egészet újra. És akkor történt pár dráma.
Ebben az autóban a legrosszabb a neve, hiszen mindenki össze akarja majd mosni a sima C-HR-rel. Persze, nem rossz autó a C-HR sem, veszik is, mint a cukrot, de ennél, amit most mutatok nektek, van egy kis „+” is a név végén. Ami egy teljesen másik modellt jelent. Egy sokkal jobbat.